Lia3

Ahogy a helyszínre értünk parkoló helyet kerestem. Mivel már nagyban ment a karácsonyi szezon sokan voltak a plázában. A sárga kordont átlépve megláttuk a szánt. Sokan voltak a kordon körül.
-Ki az-az örült aki még a saját gyerekével is képes végig nézni. Még Parkernek se engedem hogy megnézze a helyszíni fotokat pláne nem Christinenek. Majd ha a gyerekem....
Ekkor azonban egy kisgyerek beszaladt a szánhoz és összetapizta a szánkót.
-Ebből elég. Megfogtam egy megafont és beleszóltam.
-Mindenki! Akinél gyerek van azonnal menjel el a tetthelyszín közeléből. Pármásodperccel később lassan oszladozott a tömeg. Páran még ott maradtak de azok is tisztes távolságból nézték az eseményeket.
-Mennyire rongálta össze a bizonyítékot?-kérdeztem idegesen.
-Szerencsére a nyom szakértők már vettek újlenyomatot így semennyire.
-Hál isten. Bones mi a mai imád?
-Nem tudom hogy ez mit jelent.
-Tudod mi van az áldozattal?
-A csipőcsont szerint férfi. A szegletes szemgödör szerint fehér bőrű egy kis mongolóid beütéssel. A fogazat szerint 30-35 éves.
A halál okát csak a laborba tudom megmondani.
-Minden mehet a Jeffersonba-adtam ki az utasítást. Bonessal elindultunk az autómhoz. Az FBI szakértői pedig feltették a cumót a kocsira és elindultak vele az intézetbe. Ahogy az autóhoz értünk ott voltak a gyerekek meg Max.
-Sziasztok hát ti?-csodálkoztam.
-Gondoltam hogy titekekt hívtak az esethez és a gyerekek ragaszkodtak hogy megvárjunk titeket.
-Aha. Haza viszünk titeket. Szerintem ma már úgy se jutunk előbre még elintézünk pár dologot és mi is megyünk.
Beültünk a kocsiba. Maxéket haza dobtuk majd bementünk az intézetbe. Még Bones kiadta az utasítást Finnek és mi is haza mentünk.
Miután megvacsoráztunk leültünk játszani. Ahogy Lia említette a monopolyt mindenki benne volt. Látszott hogy Lia sokat játszik vele mert verhetetlen volt. Aztán lassan a gyerekek is nyugovóra tértek. Parker is Lia gyorsan elaludtak még Bones Christinenek mesélt addig megágyaztam. Aztán mi is aludni tértünk. Óvatosan átöleltem Bonest majd befészekelte magát a melhasomra és végül elalutunk mint minden egyes nap mióta együtt vagyunk....