Ellenség

Temperance Brennan elméjülten tanulmányozott egy csontot. Hogy pontosabban milyet az csak is ő tudta. Miközben vizsgálgatta az apró csontot jegyzetelt. Ép új oldara lapozott mikor megszólolította valaki.
-Dr.Brennan. Egy bizonyos Howard professzor keresi önt. Azt mondta hogy ismerik egymást-mondta Mike a biztonsági őr.
-Igen valóban ismerek egy Howard professzort. Küldje be az irodámba mindjárt megyek én is.
Gyorsnan elpakolta a csontot meg a jegyzeteit majd az irodájába sietett. Nemsokra rá kopogtattak.
-Howard professzor!-örült meg Tempe.
-Temperance hjaj de rég láttalak-puszilta meg Bonest.
-Temperance te-te terhes vagy?-örült meg a prof.
-Igen tudok róla.
-Te semmit nem változtál.
-Ülj le.
Helyet foglaltak.
-Mi járatban vagy erre?
-Van egy tanulom. Nagyon okos és szeretném ha felvennéd gyakornoknak.
-Miért nem jelentkezett?
-Mert nem tudott. Ez komplikált de ha megkapja a gyakornoki állást akkor sikerülne sponzorálni.
-Értem holnap reggel 8-sóhajtott Bren.
-Köszönöm Temperance. Egyébként hogy vagy?
Ebben a pillanatban lépett be Booth.
-Szia Bones mehetünk?-kérdezte feleségét.
-Igen egy pillanat.
-Üdvözlöm!-köszönt Booth Howard professzornak.
-Üdvözlöm!
-Booth ő egy régi tanárom Jason Howard professzor. Howard professzor ő pedig a férjem Seeley Booth.
Booth illedelmesen kezet rázott a proffal.
-Nekem ideje mennem. Köszönöm Temperance.
-Rendben akkor holnap reggel nyolc!
Howard professzor elment Booth pedig lehuppant a helyére.
-Milyen napod volt?-Kérdezte.
-Unalmas. Alig vártam hogy gyere értem és neked?
-Áh hülye papír munka. Csak féldélelőttöm azzal ment el hogy rendezzem a papírokat a másikat pedig írással töltöttem.
-Tudom hogy utálod a papír munkát.
-Utálom. Ráadás kaptam egy ujjoncot akivel egy ideig együtt kell dolgoznom. Jut eszembe hétvégére meghívott ebédre. Olyan ismerkedős stile ha már együtt kell dolgoznunk. Azt mondta hogy a gyerekeket is vihetjük.
-Rendben. Úgy sincs programunk. Akkor megyünk?
-Igen mehetünk-állt fel Booth....
Mosolyogva megfogta a felesége kezét és elindultak Maxhez Christineért és Parkerért . Majd haza fele vették az irányt.

Otthon vacsorát készítettek és közben Bren segített a házi feladatokban. Vacsora után lezajlott a szokásos rutin majd mindketten nyugovóra tértek.
-Mi lesz holnap reggel nyolckor?-tette fel a kérdést Booth.
-Howard professzor egyik diákját kell meghallgatnom mint gyakornok jelölt.
-De az állást már betöltötték.
-Tudom csak rám emlékeztet. Pontosan én is így voltam anno.
-Tényleg?
-Sajnos igen. Mikor annyi idős voltam mint ez a lány nevelő szülőknél voltam. Sajnos nem volt sok pénzük így nem tudták finanszíroznia bejárásomat. Howard professzor segítségével végül sikerült egy sponzor segítségével. Akkor kerültem a Jeffersonba. Ezért szeretném támogatni ...
-Hogy ne legyen olyan sorsuk mint neked akkor.
-Igen. Egy próbát megér. Clark is jön holnap kell a segítség -simogatta meg a gömbölyű pocakját.
Booth a kezeit Bren kezeire tette és átölelte....