Castle & Bones 1

New York Délelőtt 10:00

Lou Robertson haza fele sétált. Nehéz reggele volt. Hamar haza akart érni így befordult a sikátorba. Ép kifelé haladt mikor valami furcsát vett észre.
Körül nézett és meglátta a hullát.  Elájult....
-Beckett az istenért már-kiáltotta Castle
-Mondjad-szólt Beckett.
-Figyelj holnap akkor elmegyünk kirándulni?-kérdezte Castle
-Elmehetünk-mondta Kate és felvette a telefonját.
-De most helyszínre megyünk.
Mire kiértek a terepre mindenki ott volt.
-Laine mit tudsz mondani?
-Semmit.
-Hogy-hogy semmit?-érdeklödött Kate.
-Beckett ezek csontok. Ha még friss lenne minden oké lenne de én nem értek a csontokhoz. Ide hivatásos szakértő kell. Ráadás a laboromban nincsenek meg a megfelelő eszközök. Mi nem vagyunk felkészülve a maradványokra.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte Beckett.
-Szépen kezembe veszem a telefonom és felhívom a Washingtoni Jefferson Intézetet hogy vegyék át az ügyet.......
Washington reggel hét óra:
 Mélyen aludtam. A kezeimmel közre fogtam a feleségem és kezemet a pocakján pihentettem. Mindig szorosan ölelve alszuk és ez nagyon megnyugtató de aztán megszólalt a telefonom.
-Booth-ásitottam-Rendben.......oké.........megoldjuk-mondtam és letettem.
Óvatosan kiszabadítottam a balkaromat és megsimogattam Bones arcát.
-Drágám kelj fel van egy ügyünk-mosolyogtam rá miközben a haját simogattam.
-Álmos vagyok-közölte.
-Nem kellett volna tegnap az a szex-emlegettem.
-Szerintem azért te is élvezted-pontosított.
-Lehet igazad van de tudod......
Nem tudtam befejezni mert megcsókolt. Tudta hogy mit akartam mondani.
Lassan felkeltem és nyújtozva elindultam a fürdőbe. Megmostam az arcom és fogat mostam. Belenéztem a tükörbe. Az én arcomon is látszott a kialvatlanság jelei ráadás a nyakam is elaludtam. Ásítva kezdtem öltözködni míg Bones a táskánkat pakolta össze. Felvettem egy fehér inget egy fekete nyakkendőt meg a vállra akaszthatós pisztolytáskám. Felvettem egy nadrágot. Becsatoltam a cookis övem és beletüztem a jelvényemet. A pisztoly táskába betettem a fegyverem meg három póttárat és bezártam a széfet. Felvettem a zakóm és megfésültem a hajam. A kómodhoz léptem  felvettem a karórám és a jeggyűrűmet majd zsebre vágtam a kulcscsomót.Míg én átvettem Bonestól a pakolást ő is felöltözött. Majd mivel egyikünk se kávézott ő a terhessége miatt én meg majd New Yorkban levittem a táskákat. Megvártuk még Max megérkezik majd elindultunk a repülőtérre. Amint a New Yorkba tartó járatra felszálltunk elhelyeztem a csomagjainkat majd leülten Bones mellé. Amint feszálltunk és elértük a repülési magasságot hátra döntöttem a székem támláját . Megvártam még bones is ezt teszi. A karfát felhajtottam és lassan átöleltem. Kezeimet gömbölyü pocakjára tettem rámosolyogtam és elnyomott az álom.....

P.Booth 2

Szeptember 1
Hétfő
Reggel korán keltem majd megreggeliztem-apu csinálta. Majd felvettem egy sima szürke polót egy kockás inget farmert és deszkás cipőt. Felkaptam a táskám mag a tesi zsákom és leszaladtam a lépcsőn. Apu már a konyhába várt.
-Mehetünk?-kérdezte apa.
-Aham-tettem el az uzsonnámat.
Apa felvette a zakóját majd elindultunk. Kb tíz perc alatt értünk oda a sulihoz. Apu leparkolt majd felém fordult.
-Sok sikert az első napra. Ha kész vagy csörgess meg és jövök érted.
-Oké. Szia apu
-Szia Pajti..
Kiszálltam a kocsiból becsaptam az ajtót majd megvártam még apu elindult majd felkaptam a táskám és a suli felé vettem az irányt. Az ajtó előtt ott álltak az osztály társaim.
-Szasztok-köszöntem és megálltam mellettük.
-Hello-köszöntek majd tovább röhögtek valamin.
Úgy döntöttem hogy inkább bemegyek így hát beléptem a suli épületébe. Felbaktattam a 227-es terembe és levágtam magam a középső sor utolsó padjába. Pontosan 7:45-kor megszólalt a csengő. Pármásodperccel később belépett az osztály fönök.
-Sziasztok! Köszöntök mindenkit. Én John Truman vagyok az osztály fönökötök. Ezen kivül matekot és infót fogok nektek tanítani. Nem mindenkit ismerek így kicsit ismerkedjünk.
-Anton Peter kérlek mesélj magadról. Mikor hol születtél hogy hívják a szüleid  mivel foglalkoznak.
-Pete a becenevem. 1998.03.30-án születtem a Szent Gergoe-ba. Anyám Rene Anton Grow. Fodrász a washington üzletsorba. Apám Robert Anton autó szerelő. Alexandriában élünk a bratyómmal Alex-el
-Back Rebekka
-Rebekka vagyok. 1999.06.26-án születtem. Anyám fogtechnikus Adria Back Blow apa Adrián Back.
Nincs tesóm és Arlingtonba élünk.
-Booth Parker
-Parker vagyok. 1998.02.26-án születtem New Yorkban. Anya Londonban él ügyvéd és a barátjával Johnal él. Apa Washingtoni és az FBI-nál dolgozik mint különleges ügynök. Most mivel itt élek ezért van egy nevelő anyum Dr.Temperance Brennan a híres törvényszéki antropológus. Arlingtonba élünk a kistesómmal Christinnel és öccsémmel Hankel aki kb egyhetes.

Leültem és végig hallgattam a többieket. Szünetben aztán Dave az egyik osztálytársam oda ült mellém.
-Neked tényleg T.Brennan a nevelő anyud?-Kérdezte.
-Aha apával vagy 12 éve együtt dolgoznak.
-Imádom a könyveit bár a film nem valami jó.
-Tudom
-És apud akkor tényleg FBI ügynök?
-Igen. Én is az szeretnék lenni.
-Az jó én is gondolkozdtam ezen. Figyelj van egy pletyka nemtudom hogy igaz-e így megkérdezem.
Dr.Brennan tényleg befejzte az írást? Mert kéthete kellett volna kijönnie az új könyvnek de nem jelent meg.
-Bones nem hagyta abba az írást. Csak háromhete lelőtték kéthete pedig megindult a szűlés és hát eltolták a kiadatást.
-Akkor megnyugodtam.
 A további három osztályfönöki unalmasan telt. Csak Dave füzete mentett meg az unalomtól.
Utolsó óra után felhívtam apát és vártam. Dave velem együtt megvárta míg apa értem jött.
-Milyen volt a suli?-kérdezte.
-Jó volt. Szereztem egy barátot. Davenek hívják.
-Az jó.
-Hogy állnak a nyomozással?
-Á holnaptól beépülök. A sulidban leszek tesitanár.
-A suliban van a gyilkos?
-Igen valószínű.
-Az az ügynök is tudja?-Érdeklődtem.
-Nem szerintem neki is van köze az ügyhöz. Valószínű az egyik tanár és ő együtt dolgoznak.
-Holnap lesz három tesim.
-Tudom.  Az egyik karate.
-És Bones hazajöhet?
-Igen nemsokára mehetek értük
-Örülök neki.
Ebéd után bepakoltam a táskám majd tv-ztem. Olyan négy körül végre megjött Bones.
Az arca sápadt volt és nagyon gyengének látszott
Nem tudta megtartani  Hanket.  Nagy nehezen oda támogadtam a kanapéhoz majd leült. A vacsora csendesen telt. Este Christine után letusoltam majd hamar elaludtam. Úgy az éjszaka közepén sikoltozásra keltem.
-Mi a.....
Felpattantam és azonnal apuék szobájába rohantam. Apu ép akkor probálta megnyugtatni Bonest.
-Mi történt?
-Rémálom.
-Jol van Bones itt vagyok.
Apu szorosan átölelte Bonest és probálta megnyugtatni.
Vissza feküdtem. Még hallottam apa hangját ahogy Boneshoz beszélt. Örülök hogy apu van neki és megnyugtatja nagyon örülök...

Baráti halál 2

Booth haza sietett. Gyorsan beállt a kocsival majd bezárta a garázst és halkan bement a bejárati ajtón.

-Megjöttem-kiáltotta.
-Booth. Azt hittem már nem jösz.
-Már rég itthon lehetnék ha Ms.Night az új FBI-os gyakornok nem tart fel.
-Jolvan. Ép most készültem el a vacsorával.
Booth leralta kulcsait a jelvényét elzárta a szolgálati fegyverét majd belépett a konyhába.
-Ennek isteni illata van-állt meg Booth az asztal mellett.
-Ülj le-utasította Brennan.
Booth leült. Brennan kimerte neki a levest.
-Kösz Kicsim.
Halkan beszélgettek miközben ettek.
-Nem akarok ezzel a Stacy-vel dolgozni. Nyomul Aubreyra Jen férjére és rám. Ma csak százszor emlegettem hogy bolog házasságban élek de mintha ez else jutott volna a füléig.
-Nem tudom én még nem ismerem.
-Szerencsére.
A főétel után már oldott volt a hangulat. Mindenféléről beszélgettek. Miután a desszert is elfogyott ketten elmosogattak majd egy üveg pezsgővel felmentek a fürdőbe. Booth  megengedte a csapot majd beállitotta a pezsgő fűrdőt. Mindketten bemásztak a kádba. Booth ült hátul előtte Brennan. Booth óvatosan átölrtet kedvesét majd a polchoz nyúlt. Boldog 6 ill 4 évfordulót-monda majd oda adta az ajéndékot
-Neked is boldog 6 ill 4 évfordulót-adta oda Brennan az ajándékàt. Booth kibontotta a dobozt. Egy karóra volt benne-Nézd meg a hátlapját.
-Booth megfordította az órát majd elolvasta a feliratot
2011.07.23
2014.07.23
Szeretlek Bones ♡
-Kösz Bones. Ez nagyon jó.
-Angela segített.
-Most te is bontsd ki
Brennan kinyitotta a dobozt.  Egy szív alakú nyalklánc volt benne. Brenn kivette a nyakláncot majd megnézte a feliratot.
-30-40vagy akár 50 éven át
szeretlek.
-Nyisd ki.
Brennan kinyitotta a szívet. Két kép is volt benne. Az egyik Booth a másik pedig Christine.
-Tudod Angela nekem is segített.
-Köszönöm Booth

Angela tudta hogy Brennan és Booth csak ritkán mondják egymásnak hogy szeretlek de ha egyszer-kétszer ki is mondják akkor az tényleg úgy is van  mert szavak nélkül is tudják hogy szeretik egymást és nem kell másnak megtudnia hogy az ő szerelmük különleges. Angela azért választotta a szeretlek szót.
 Jó félóra áztatás után kiszálltak. Booth  befeküdt az ágyba. Várta hogy Bones is jöjjön. Halotta az ajtó nyikorgást és oda nézett. Az álla leesett a látványtól. Boneson nem volt más csak az a fehérnemű amit még ő Booth vett neki miután megszületett Christine. Brennan lassan lefeküdt Booth mellé.
-Gyönyörű vagy drágám-mondta Booth.
-Tudom-vörösödött el Brenn.
Booth lágyan megcsókolta feleségét és csak csókolota csókolta és csókolta ahol tudta. Kellemesen töltötték az éjszakát. Ép a beteljesülés kapujában voltak mikor megszólalt Booth telefonja.
-Ne vedd fel-monda Brenn.
Booth ránézett a telefonjára. Barbara volt. Figyelmen kivűl hagyta a csörgést és tovább folytatta a gyönyört  Gyorsitott a tempón majd érezte a felemelő érzést. Egyszerre lépték át a gyönyőr kapuját. Booth kifulladva mozdult még egy utolsót majd megállt. Várt pármásodpercet és lassan felesége mellé feküdt. A telefon újra megszólalt. Egyre hangosabban és kitartobban. Booth felvette.
-Igen?
-Seeley?
-Kivel beszélek?
-Itt Barbara Williamson.
-Barb? Történt valami?
-Igen. A férjem. Csak csont
-Mi? Meghalt?
-Igen. Segítened kell.Hagytak egy üzenetet. Ne értesítsd a zsarukat.
-Félóra és ott vagyunk. Nem szólok senkinek........
Booth letette a telefont és feleségéhez fordult.
-Nem így képzeltem el az este további részét de Barb telefonált hogy Bill meghalt. Azt is üzeni hogy ne hívjuk a zsarukat csak bennünk bízik.
-Még jó hogy a gyerekek apánál vannak.
-Jah-értett egyet Booth.
Booth felállt és elkezdte keresni a ruháit. A fürdőben aztán gyorsan felöltözött. Felcsatolta az új óráját majd felkapta a zakóját.
-Mehetünk Bones?-képett ki a fürdőből.
-Igen csak segitenél?
Booth átvette a nyalkáncot és felcsatolta Bones nyakába.
Végül aztán elindultak. Az autóban néma csend volt. Aztán megérkeztek. Felbatyoktak az emeletre és kopogtak. Pár másodperc múlva megjelent Barbara Williamson. Meggyötörten állt és halkan mondta:
-Gyertek beljebb.
Boothék beléptek. Az előszobából érezni lehetett a rothadó hús szagát. Bootht hányinger kerülgette. Bones se érezte magát jobban viszont ő volt ebbe a koponya. Letérdelt a néhai Bill Williamson maradványaihoz és elkezdte mondani a tényeit. Booth pedig jegyzetelt. Leírt mindent amit Bones mondott majd intézkedni kezdett hogy elvigyék a testet. Persze Cam nem értette hogy őt miért nem hívták de Booth kimagyarázta magát. Hajnali négynegyvénhétre értek be a laborba. Barbara teljesen összetört. Cam pedig örjöngöt.
-Seeley mi ez az eset?
-Cam ő egy volt barátunk. Williamsonék. Barbara arra ment haza hogy a férje hullája már félig elrohadt. Kapott egy üzenetet is hogy a zsarukat ne értesítse. Tudom ideges vagy de én se vagyok nyugod.
-Oké értem én de engem is felhívhatattok volna.
-Nézd Cam.... Mi is úgy terveztük Bonessal hogy haza megyünk és kettesbe tötjük az estét de nem így lett. Én az új FBI tanonc miatt késtem és épp....
-Oké értem mivel akarod folytatni de nem vagyok kiváncsi. Tudom hogy most van a házassági évfordulotok és gondolom vagyis tudom hogy abszolute semmi kedvetek itt lenni de ha már így alakult....
-Kösz Cam.
-Kit vonunk be?
-Csak Bones Wendell Hodgins Angela te és Aubray meg én veszünk részt és csak titokban nyomozunk.
-Akkor kezdjünk neki.....

Karácsony

Booth órája már reggel hatkor megcsörrent. Nagyon álmos voltam hisz Hank nem nagyon akart aludni az éjszaka de nekem is felkellett kelnem mert ma  karácsony. Míg én a fürdőbe készülődtem addig Booth reggelit csinált. Majd helyet cseréltünk. Miközben ő öltözködött én  felhívtam apát  hogy jöjjön át vigyázzni a gyerekekre. Miután letettem a telefont lementem reggelizni.
-Apa mindjárt itt van!-mondtam Boothnak.
-Oké. Legalább ők aludhatnak. Parkerék gépe 10:00-kor száll le a bátyádék vonata 11:00-érkezik és anyuékért kb 10:30-ra kell mennem.
-Szoros táblázat. És Hank nagypapi?-érdeklődtem.
-Haza fele beugrunk érte.
-Remek.
Miután megreggeliztünk felvettük a téli kabátunkat majd elköszöntünk apától és kiléptünk a minusz fokba. Kb tízpercet kellett várnunk hogy felmelegedjen az autó majd végre elindulhattunk.A szupermarket parkolójában nehezen találtunk parkoló helyet. Már-már Booth beállt a szolgálati szervek parkolójába aztán végül találtunk egy helyet. Booth leállitotta a motort és kiszálltunk. Amíg én elmentem egy bevásárló kocsiért addig Booth lezárta az autót majd bementünk a boltba. Sorba haladtunk. Megvettünk minden szükséges dolgot  majd a pénztárhoz mentünk.
-Drágám szerintem menjünk még egy kört
-Mi miért?-kérdeztem.
-Látod ott azt a nőt?
-Igen-feletem
-Egy volt kollégám és hát ő rám akadt. Szerelmes volt belém de én utáltam. Olyan kisajátitós volt. Tudod.
-Igen tudom. Alex is ilyen volt.
-Tudom. Alig birtad levakarni.
-Inkább birtuk. Ha te nem vagy akkor ott szerintem megütött volna.
-Nem tudom.
-Seeley?-fordult hátra a nő.
-Emily!-szia.
-Szia Seeley. De rég láttalak de te semmit nem változtál a 12 év alatt.
-De de változtam...
-Nem látszik rajtad.
-Khm-köhintettem.
-Oh magát észre se vettem. Emily Beckett  vagyok. Seeleyvel munka társak voltunk egy ideig és hát jól elvoltunk.
-Üdv-köszöntem.
-Emily ő itt a FELESÉGEM  Dr.Temprance Brennan.
-Ó gratulálok.  És gyerek vagy csak érdek?
-Már megbocsásson-kezdtem. De nincsen semmi köze hogy mi milyen kapcsolatba vagyunk ne sértegesse a kapcsolatunkat még semmit nem tud ès amúgy is szerintem semmi köze sincs ahoz hogy van-e gyermekünk.
-Nyugi van kisány.
-Maga csak ne nevezzen kislánynak és eszébe se jusson felkeresni Bootht vagy engem. Mert nem tűröm hogy valaki sértegessen minket-adtam ki a dühöm.
-Azt majd meglátjuk. Maga egy lotyó.
-Emily most hagyd abba. Temp nem lotyó ő az akivel lefogom élni az életem és ha meglátom hogy követsz vagy hivogatsz tudod mi lesz. Szerintem te se akarod hogy megismétlődjön a régi eset. Szia.
Booth eltolta  a kocsit én meg utánna mentem majd megfogtam a kezét.
-Köszönöm hogy megvéttél.
-Szeretlek. Ez hozzá tartozik a házassághoz.-mosolygott rám.
A pénztárnál elég sokat kellett várnunk ráadásul Emily mögöttünk volt és állandóan beszélt felénk. Probáltuk figyelmen kivűl hagyni így folyamatosan beszélgettünk.
-Drágám félóránk van kiérni a reptérre.
-Tudom. Szerintem kiérünk.
-Parker már alig várja hogy láthassa Hanket ráadás Rebecca elhozza a barátját szóval lekell ellenőriznem.
-Tudom.
Lassan mikövetkeztünk. Booth pakolt én meg vártam. Probáltam csak is Boothra figyelni de Emily egy beszolását meghallottam.
-Tuti hogy elcsavartad Seeley fejét mert ő engem szeret.
Ezt már nem birtam tovább.
-Nem tudom hogy vagy vele de soha nem kértem meg Bootht hogy változzon miattam ő mindig is ilyen volt és engem szeret.
-Nah persze.
-Már majdnem rárontottam de Booth megelőzött.
-Te soha nem láttad az igazi énem. Miattad kellett változnom de a szerelmem tudja hogy én ki vagyok legbelűl-és eltolta a kocsit.
-Majdnem megtépetem-feleltem.
-Gondoltam.
-Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Majd a kocsiban-jelentettem ki.
-Rendben.
-Bepakoltunk a kocsiba. Majd végre valahára elindultunk a reptérre
-Mit akartál kérdezni?
-Mi volt ezzel az Emilyvel.
-Hiba. Én csak kedveltem de ő belém szeretett. Majdnem megfujtott a szeretetével. Aztán észre vettem hogy kisajátit. Nem járhattam inni hokizni a végén már dolgozni se. Megfenyegetett de megmondtam neki hogy feljelentem ha nemhagy békén és akkor elővette a fegyverét. Felhúzta a revorver kakasát majd meghúzta. Lelőtt

-Uristen Booth én sajnálom.

-Ne sajnáld. Még itt vagyok veletek-mondta a szemembe.

-Észre se vettem hogy már leparkoltunk.

Kiszálltunk a kocsiból. Booth megfogta a kezemet és vártunk.

Végre megérkeztek. 

-Apa-kiáltotta Parker és már szaladt is az apja karjaiba.

-Szia pocok. Sziasztok.

-Seeley Temperance ő a barátom Mike Hack.

-Mike ő Parker apja Seeley Booth és a felesége Temperance Brennan. 

-Helló-köszöntem.

Booth átvette Parker csomagját majd elindultunk a kocsihoz.

-Hu milyen pöpec járgány.

-Á ez csak szolgálati autó.

-Nagyon menő.

-Csak egy autó-mondta Booth.

-Booth -szóltam neki

-Hmm?

-Mit jelent a pöpec szó?

-Nem tudja hogy mit jelent?-kérdezte Mike.

-Nem tudom azt hogy mit jelent.

-Tetszik a toyota. Egyébként Seeley  hol is dolgozol?

-Az FBI-nál.

-Az jó-monda Mike.

-Hogy vagy Temperance?-érdeklődött Rebecca.

-Most már jól vagyok. Kéthete haza jöhettünk a kórházból.

-Igen. Nekem szerencsém volt Parkerrel.

-Nekem is Christinenel nemtudom hogy Hanknél mi lehetett a baj. Az orvos azt mondta nem volt semmi baj de másik orvos szerint volt.

-Sajnálom Temerance.

-Már semmi baj.

Hamarosan hazaértünk.

-Milyen szép nagyház.

-Köszönjük. Együtt terveztük a belesejét. 

Boothal együtt beléptünk a házba.

-Max Christine megjöttünk-kiálltotta Booth.

Miután mindenki bemutatkozott megmutattam a házat.

-A ti szobátok az emeleten lesz. Itt balra Christine szobája mellette a miszobánk. Mellette Hanké. Ott szembe a fürdő szoba. Azt nyugodtan használhatjátok nekünk külön van így nem zavarunk. Itt pedig ti alszotok. Mellettetek pedig az én családom. Kicsit szükősen leszünk de nem baj. Remélem senkit nem fog zavarni Hank sírása de szerintem addig Hank nálunk fog aludni így csak mi kelünk fel. 

-Rendben köszönjük.Temperance kell valamibe segíteni?

-Igen az ünnepi vacsorával kell.

-Rendben.

Miután elrendeztem Hanket levittem a nappaliba majd apával elkezdtem  az ünnepi vacsorát. Booth egésznap fuvarozta az embereket. Amy Rebecca apa és én a vacsorával voltunk elfoglalva Parker Mike és Russ és Hank a gyerekekre vigyáztak. Délután 6-kor végre elkészültünk. Amy kiadta a parancsot hogy pihenjünk kicsit így felmentem a szobánkba és ledőltem kicsit. Kb félórát aludthattam mikor valaki benyitott a szobába.

-Kicsim kelj fel. Mindjárt asztalhoz ülünk-hallottam meg a kellemes férfi hangot.

-Öt percet

-Nem Most keljfel majd este alszunk Bones.

-Rendben de ha bealszok ébresz fel.

-Oké.

Felkeltem majd gyorsan felvettem az ünnepi ruhámat. A hajamat kifésültem és lementem a konyhába.

Mindenki az asztalnál ült már csak rám vártak. Booth mellé álltam.

-Köszönjük hogy eljöttetek hogy a szentestét együtt tölthetjük. Pár éve  még csak páran ünnepeltünk de most már mindenki itt van aki számít. Köszönöm hogy a feleségem mellettem állt a legnehezebb napokban. Köszönöm hogy engem választott és a szerelmemet. Köszönöm hogy meg ajándékozott két csodás gyermekkel és köszönöm hogy velem éli le az életemet.

-Most én jövök -kezdtem.

Nem vagyok jó a beszédekben de ezzel én is tartozom egy beszéddel. Boothnak igaza van. Nehéz időszakon vagyunk túl. Ő a játék függőségét probálta legyőzni én pedig a kórházban küzdöttem. Tudom hogy akkor ott hibázott de már százszor jóvá tette. Ott volt velem mikor a kicsi szíve megállt ott volt mikor az orvos közölte hogy veszélyben van ott volt mikor betolták a mütőbe sűrgős műtétre ott volt mikor megszületett és küzdött az életéért és ott volt mikor az orvos kimondta nincs esélye. De mégis volt. Mert Hank erős és kibírta. És Booth végig ott volt támogatott és vigasztalt. Nehéz hónap volt de átvészeltük együtt. Egy jó barátunk azt irta rólunk"Ez a szerelem különleges mert nem csak simán kialakult hanem a barátságunkon alapszik és ez a kötelék áttörhetetlen.."Igaza van. Szeretlek Booth.

Pár másodperc múlva kitört a taps vihar. Booth megfogta a kezem...

Vacsora után jöhetett az ajándékozás. Persze csak a felnőttek Jézuskája jött meg a gyerekeké pedig éjszaka. Este 9-kor döltem ki. Booth betartotta a szavát. A karjai közt felvitt és míg én fürődtem addig ő elrendezte Hanket Christinet és megágyazott. Olyan éjfél körül jött  Aludni ő is. 

-Az ajándékok?

-Megoldottam.

Ledőlt mellém az ágyra és szorosan átölelt.

-Jó volt a beszédet jah és igen én is szeretlek-suttogta a fülembe.

-Tudom-mondtam halkan.

Áldott Békés Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! :)

P.Booth 1

Augusztus 31

Vasárnap

Már alig várom a holnapi napot. Nem csak azért mert holnap leszek kilencedikes hanem azért mert apáék hazahozzák a kistestvéremet. Az én családom kicsit más mint egy átlagos család. Régebben anyuval éltem Londonban de most hogy gimnazista lettem vissza költöztem az államokba apuékhoz. Nem mitha anyuval és a barátjával John-nal nem szerettem volna élni  csak hát az államokban mégis több lehetőségem van a gimnáziumok terén. Így hát nyár közepén a szokásos nyaralásnál vissza költöztem apuékhoz és szerintem jól döntöttem. Szeretek velük élni. A velük jelző pedig a következő. Apu kb két éve elvette feleségül a társát Dr.Temprance Brennant. Már előtte kb egy és fél évvel azelőtt született egy fél tesóm Christine. Most pedig Hank. Ma is Christinenel és Max bácsival Bones apukájával vagyunk itthon és várjuk a fejleményeket. Már vagy kéthete bent tanányznak a kórházban. Amit tudni illik apu FBI ügynök. Ép valami ügyön dolgoztak (a gyilkos 100 golyót eresztett az áldozataiba) mikor a helyszínen lelötték Bonest és apu is kapott egy-két golyót. Még apunál nem voltak sulyós sérülései addig Bonesnál igen. A kórházba se mehettünk be csak apu tájékoztatott minket és megkért hogy segítsek.  Aput levették az ügyről mert közel áll Boneshoz és most valami balfácán vezeti a nyomozást aki eddig nem találta meg a gyilkost. Az elmúlt hetekben tehát FBI ügynökök kisértek minket mindehova. Apu összeomlott ideileg. Aztán egyik nap hívták a kórházból. Bonesnál elfojt a magzatvíz. Este pedig jött az MMS hogy megszületett az öcsénk Hank Lance Jared Booth. .... Hát ilyen az én családom.....

Ép vacsoráztunk mikor apu megjött 

-Sziasztok-köszönt vidámabban.

-Apuci-rohant Christine apa karjaiba.

-Parker holnapra felkészültél?-érdeklődött 

-Igen-feleltem.

Apa adott egy pacsit a jó kezével - a másikat Bones törte el szülés közben-és leült mellém.

-Bocsánatot szeretnék kérni hogy az elmúlt hetekben nem figyeltem rád csak...

-Tudom. Semmi baj de akkor holnap reggel elviszel?

-Igen. Persze......