-Apa mindjárt itt van!-mondtam Boothnak.
-Oké. Legalább ők aludhatnak. Parkerék gépe 10:00-kor száll le a bátyádék vonata 11:00-érkezik és anyuékért kb 10:30-ra kell mennem.
-Szoros táblázat. És Hank nagypapi?-érdeklődtem.
-Haza fele beugrunk érte.
-Remek.
Miután megreggeliztünk felvettük a téli kabátunkat majd elköszöntünk apától és kiléptünk a minusz fokba. Kb tízpercet kellett várnunk hogy felmelegedjen az autó majd végre elindulhattunk.A szupermarket parkolójában nehezen találtunk parkoló helyet. Már-már Booth beállt a szolgálati szervek parkolójába aztán végül találtunk egy helyet. Booth leállitotta a motort és kiszálltunk. Amíg én elmentem egy bevásárló kocsiért addig Booth lezárta az autót majd bementünk a boltba. Sorba haladtunk. Megvettünk minden szükséges dolgot majd a pénztárhoz mentünk.
-Drágám szerintem menjünk még egy kört
-Mi miért?-kérdeztem.
-Látod ott azt a nőt?
-Igen-feletem
-Egy volt kollégám és hát ő rám akadt. Szerelmes volt belém de én utáltam. Olyan kisajátitós volt. Tudod.
-Igen tudom. Alex is ilyen volt.
-Tudom. Alig birtad levakarni.
-Inkább birtuk. Ha te nem vagy akkor ott szerintem megütött volna.
-Nem tudom.
-Seeley?-fordult hátra a nő.
-Emily!-szia.
-Szia Seeley. De rég láttalak de te semmit nem változtál a 12 év alatt.
-De de változtam...
-Nem látszik rajtad.
-Khm-köhintettem.
-Oh magát észre se vettem. Emily Beckett vagyok. Seeleyvel munka társak voltunk egy ideig és hát jól elvoltunk.
-Üdv-köszöntem.
-Emily ő itt a FELESÉGEM Dr.Temprance Brennan.
-Ó gratulálok. És gyerek vagy csak érdek?
-Már megbocsásson-kezdtem. De nincsen semmi köze hogy mi milyen kapcsolatba vagyunk ne sértegesse a kapcsolatunkat még semmit nem tud ès amúgy is szerintem semmi köze sincs ahoz hogy van-e gyermekünk.
-Nyugi van kisány.
-Maga csak ne nevezzen kislánynak és eszébe se jusson felkeresni Bootht vagy engem. Mert nem tűröm hogy valaki sértegessen minket-adtam ki a dühöm.
-Azt majd meglátjuk. Maga egy lotyó.
-Emily most hagyd abba. Temp nem lotyó ő az akivel lefogom élni az életem és ha meglátom hogy követsz vagy hivogatsz tudod mi lesz. Szerintem te se akarod hogy megismétlődjön a régi eset. Szia.
Booth eltolta a kocsit én meg utánna mentem majd megfogtam a kezét.
-Köszönöm hogy megvéttél.
-Szeretlek. Ez hozzá tartozik a házassághoz.-mosolygott rám.
A pénztárnál elég sokat kellett várnunk ráadásul Emily mögöttünk volt és állandóan beszélt felénk. Probáltuk figyelmen kivűl hagyni így folyamatosan beszélgettünk.
-Drágám félóránk van kiérni a reptérre.
-Tudom. Szerintem kiérünk.
-Parker már alig várja hogy láthassa Hanket ráadás Rebecca elhozza a barátját szóval lekell ellenőriznem.
-Tudom.
Lassan mikövetkeztünk. Booth pakolt én meg vártam. Probáltam csak is Boothra figyelni de Emily egy beszolását meghallottam.
-Tuti hogy elcsavartad Seeley fejét mert ő engem szeret.
Ezt már nem birtam tovább.
-Nem tudom hogy vagy vele de soha nem kértem meg Bootht hogy változzon miattam ő mindig is ilyen volt és engem szeret.
-Nah persze.
-Már majdnem rárontottam de Booth megelőzött.
-Te soha nem láttad az igazi énem. Miattad kellett változnom de a szerelmem tudja hogy én ki vagyok legbelűl-és eltolta a kocsit.
-Majdnem megtépetem-feleltem.
-Gondoltam.
-Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Majd a kocsiban-jelentettem ki.
-Rendben.
-Bepakoltunk a kocsiba. Majd végre valahára elindultunk a reptérre
-Mit akartál kérdezni?
-Mi volt ezzel az Emilyvel.
-Hiba. Én csak kedveltem de ő belém szeretett. Majdnem megfujtott a szeretetével. Aztán észre vettem hogy kisajátit. Nem járhattam inni hokizni a végén már dolgozni se. Megfenyegetett de megmondtam neki hogy feljelentem ha nemhagy békén és akkor elővette a fegyverét. Felhúzta a revorver kakasát majd meghúzta. Lelőtt
-Uristen Booth én sajnálom.
-Ne sajnáld. Még itt vagyok veletek-mondta a szemembe.
-Észre se vettem hogy már leparkoltunk.
Kiszálltunk a kocsiból. Booth megfogta a kezemet és vártunk.
Végre megérkeztek.
-Apa-kiáltotta Parker és már szaladt is az apja karjaiba.
-Szia pocok. Sziasztok.
-Seeley Temperance ő a barátom Mike Hack.
-Mike ő Parker apja Seeley Booth és a felesége Temperance Brennan.
-Helló-köszöntem.
Booth átvette Parker csomagját majd elindultunk a kocsihoz.
-Hu milyen pöpec járgány.
-Á ez csak szolgálati autó.
-Nagyon menő.
-Csak egy autó-mondta Booth.
-Booth -szóltam neki
-Hmm?
-Mit jelent a pöpec szó?
-Nem tudja hogy mit jelent?-kérdezte Mike.
-Nem tudom azt hogy mit jelent.
-Tetszik a toyota. Egyébként Seeley hol is dolgozol?
-Az FBI-nál.
-Az jó-monda Mike.
-Hogy vagy Temperance?-érdeklődött Rebecca.
-Most már jól vagyok. Kéthete haza jöhettünk a kórházból.
-Igen. Nekem szerencsém volt Parkerrel.
-Nekem is Christinenel nemtudom hogy Hanknél mi lehetett a baj. Az orvos azt mondta nem volt semmi baj de másik orvos szerint volt.
-Sajnálom Temerance.
-Már semmi baj.
Hamarosan hazaértünk.
-Milyen szép nagyház.
-Köszönjük. Együtt terveztük a belesejét.
Boothal együtt beléptünk a házba.
-Max Christine megjöttünk-kiálltotta Booth.
Miután mindenki bemutatkozott megmutattam a házat.
-A ti szobátok az emeleten lesz. Itt balra Christine szobája mellette a miszobánk. Mellette Hanké. Ott szembe a fürdő szoba. Azt nyugodtan használhatjátok nekünk külön van így nem zavarunk. Itt pedig ti alszotok. Mellettetek pedig az én családom. Kicsit szükősen leszünk de nem baj. Remélem senkit nem fog zavarni Hank sírása de szerintem addig Hank nálunk fog aludni így csak mi kelünk fel.
-Rendben köszönjük.Temperance kell valamibe segíteni?
-Igen az ünnepi vacsorával kell.
-Rendben.
Miután elrendeztem Hanket levittem a nappaliba majd apával elkezdtem az ünnepi vacsorát. Booth egésznap fuvarozta az embereket. Amy Rebecca apa és én a vacsorával voltunk elfoglalva Parker Mike és Russ és Hank a gyerekekre vigyáztak. Délután 6-kor végre elkészültünk. Amy kiadta a parancsot hogy pihenjünk kicsit így felmentem a szobánkba és ledőltem kicsit. Kb félórát aludthattam mikor valaki benyitott a szobába.
-Kicsim kelj fel. Mindjárt asztalhoz ülünk-hallottam meg a kellemes férfi hangot.
-Öt percet
-Nem Most keljfel majd este alszunk Bones.
-Rendben de ha bealszok ébresz fel.
-Oké.
Felkeltem majd gyorsan felvettem az ünnepi ruhámat. A hajamat kifésültem és lementem a konyhába.
Mindenki az asztalnál ült már csak rám vártak. Booth mellé álltam.
-Köszönjük hogy eljöttetek hogy a szentestét együtt tölthetjük. Pár éve még csak páran ünnepeltünk de most már mindenki itt van aki számít. Köszönöm hogy a feleségem mellettem állt a legnehezebb napokban. Köszönöm hogy engem választott és a szerelmemet. Köszönöm hogy meg ajándékozott két csodás gyermekkel és köszönöm hogy velem éli le az életemet.
-Most én jövök -kezdtem.
Nem vagyok jó a beszédekben de ezzel én is tartozom egy beszéddel. Boothnak igaza van. Nehéz időszakon vagyunk túl. Ő a játék függőségét probálta legyőzni én pedig a kórházban küzdöttem. Tudom hogy akkor ott hibázott de már százszor jóvá tette. Ott volt velem mikor a kicsi szíve megállt ott volt mikor az orvos közölte hogy veszélyben van ott volt mikor betolták a mütőbe sűrgős műtétre ott volt mikor megszületett és küzdött az életéért és ott volt mikor az orvos kimondta nincs esélye. De mégis volt. Mert Hank erős és kibírta. És Booth végig ott volt támogatott és vigasztalt. Nehéz hónap volt de átvészeltük együtt. Egy jó barátunk azt irta rólunk"Ez a szerelem különleges mert nem csak simán kialakult hanem a barátságunkon alapszik és ez a kötelék áttörhetetlen.."Igaza van. Szeretlek Booth.
Pár másodperc múlva kitört a taps vihar. Booth megfogta a kezem...
Vacsora után jöhetett az ajándékozás. Persze csak a felnőttek Jézuskája jött meg a gyerekeké pedig éjszaka. Este 9-kor döltem ki. Booth betartotta a szavát. A karjai közt felvitt és míg én fürődtem addig ő elrendezte Hanket Christinet és megágyazott. Olyan éjfél körül jött Aludni ő is.
-Az ajándékok?
-Megoldottam.
Ledőlt mellém az ágyra és szorosan átölelt.
-Jó volt a beszédet jah és igen én is szeretlek-suttogta a fülembe.
-Tudom-mondtam halkan.
Áldott Békés Kellemes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése